Hétvégi bortúra a Balaton-felvidéken

lehetőség

A Fogaras túrán megismert Géza és Gábor Balaton-felvidéki túrára mentek, ahova be lehetett csatlakoznunk..... ( BALATON? normális embernek a strand, csajok, sör, németek, bícshóóz jutna eszébe; nekem a bor, hegyek ..stb Ám legyen!!! ).... így is lett!!! A 'becsatlakozós' túrák nagy előnye, hogy az ember 'csak' vendég, így elég ehhez mérten viselkednie: nem kell gondolkozni, csak sodródni; nem kell dönteni, csak elfogadni; bármikor ki lehet szállni:)))

első nap

12 óra 20 perckor indultunk a Déliből Badacsonytomajra (badacsonyi borvidék központja), gondolva szerencsétlen mivoltunkra, két palack bort bedobtunk a zsákba, (ha másnak nem, kontrasztnak jó lesz) a 'minden kötél szakad' által teremtett Kalinka vodka mellé! Gondolva a borvidék egyhangúságára, a vonaton Borsodival telítettük a májunkat. 15 óra 21 percre megérkeztünk.

Az estét a Salföldi pálos kolostorromnál töltöttük. Útközben vettünk bort, a néni akitől vettük elmondta: "csak azért ad nekünk mert a férje nincs itthon, egyébként kikapna miatta" - gondoltuk akkor rossz bor nem lehet (nem is volt az)! Minden feleség ilyen lesz? Ha lesz borospincém, zárni fogom (bár még feleségem sincs):))) A bor mellett szalonnát sütöttünk, Gábor ki is rakta:)))

második nap

Érdekes másnap semmi másnap, ha ugyanennyi bort fogyasztottunk volna valamelyik budapesti 'borozóban', biztosan rosszul néztünk volna ki?!?! Lehet, hogy itt valóban szőlőből van a bor?

Árpád-kori falu Salföld, szépen gondozott házakkal, kocsmával egybekötött vegyesbolttal. A kocsmában egy öregember panaszolta, hogy ez a falu már nem az a falu ami régen volt, itt minden a turistákról meg a pénzről szól! Természetesen jó turista módjára csak bólogattunk.

Kékkút, avagy honnan van az ásványvíz..... lássuk vajon 'Theodora kell-e'?:))))A legenda szerint Theodora bizánci császárnő kedvelt itala volt, ez a vasas ízű szénsavas forrásvíz. A palackozó üzem kerítésénél, gombnyomásra egy csőből fakadni kezd az eredeti forrásvíz (ez nincs vastalanítva, sem co2-vel dúsítva). Megkóstoltuk: senkinek sem ízlett, nekünk az igazi 'kékkúti' jött be, amelyet a vízművek terjeszt és a falvak utcáin kékre festett nyomós kutakból lehet nyerni!

Ebédünket (sólet, zúzapörkölt), Kővágóörsön a templomkertben fogyasztottuk el. A falu határában látható a 'kőtenger', már a rómaiak is követ faragtak itt. A régi mosóház egy forrásra épült, melynek vize télen-nyáron 18 Celsius fokos, a ház mellett vágóhíd is üzemelt melynek asztallapja két római sírkő volt.

Esti borunkat a Hegyes-tű egyik pincéjéből szereztük be, ahol megtudtuk, hogy Budapesten azért rosszak a borozók borai, mert ott alföldi borokat árulnak:(((( Itt hívták fel figyelmünket, a hegy lábánál található híres barackosra, melynek gyümölcseit le is teszteltük: valóban finom volt!

Sátrainkat Zánka mellett állítottuk fel, ha kiváló úttörőként nem is, de borivóként legalább jártam itt! Útközben loptunk kukoricát, melyet este megsütöttünk, hasonlóképpen mint a szalonnát.

harmadik nap

A tegnapi is jó bor volt, semmi másnaposság. Zánkai állomásról indultunk haza vonattal, előtte megtekintettük a 424-es Büfét és a Balatont. Szép volt, jó volt, köszöntük ennyi.